योगवासिष्ठः
yogavāsiṣṭhaḥ
-
book-4, chapter-38, verse-14
एवं चास्य ज्ञातज्ञेयस्य पुंसो नामात्मा सुखदुःखानां न गम्य इति निश्चये जाते नात्मव्यतिरिक्ता
आधाराधेयदृष्टयो विद्यन्त इति निश्चये जाते कर्ता
भोक्तासर्वपदार्थव्यतिरिक्तोबालाग्रसहस्रभागोऽहमिति निश्चये जाते यत्किंचिदिदं तत्सर्वमहमेवेति
वा निश्चये जाते सर्वसत्त्वावभासकः सर्वगस्तिष्ठाम्येवाहमिति निश्चये जाते नाहं सुखदुःखानां गम्य
इति विगतज्वरतया चित्तवृत्तिर्लीलयैव तिष्ठते व्यवहारेषु ॥ १४ ॥
evaṃ cāsya jñātajñeyasya puṃso nāmātmā sukhaduḥkhānāṃ na gamya iti niścaye jāte nātmavyatiriktā
ādhārādheyadṛṣṭayo vidyanta iti niścaye jāte kartā
bhoktāsarvapadārthavyatiriktobālāgrasahasrabhāgo'hamiti niścaye jāte yatkiṃcididaṃ tatsarvamahameveti
vā niścaye jāte sarvasattvāvabhāsakaḥ sarvagastiṣṭhāmyevāhamiti niścaye jāte nāhaṃ sukhaduḥkhānāṃ gamya
iti vigatajvaratayā cittavṛttirlīlayaiva tiṣṭhate vyavahāreṣu ।
।
14 ।
।
।
14 ।
।
एवं चास्य ज्ञातज्ञेयस्य पुंसो नामात्मा सुखदुःखानां न गम्य इति निश्चये जाते नात्मव्यतिरिक्ता
आधाराधेयदृष्टयो विद्यन्त इति निश्चये जाते कर्ता भोक्तासर्वपदार्थव्यतिरिक्तोबालाग्रसहस्रभागोऽहमिति
निश्चये जाते यत्किंचिदिदं तत्सर्वमहमेवेति वा निश्चये जाते सर्वसत्त्वावभासकः सर्वगस्तिष्ठाम्येवाहमिति
निश्चये जाते नाहं सुखदुःखानां गम्य इति विगतज्वरतया चित्तवृत्तिर्लीलयैव तिष्ठते व्यवहारेषु ॥ १४ ॥
आधाराधेयदृष्टयो विद्यन्त इति निश्चये जाते कर्ता भोक्तासर्वपदार्थव्यतिरिक्तोबालाग्रसहस्रभागोऽहमिति
निश्चये जाते यत्किंचिदिदं तत्सर्वमहमेवेति वा निश्चये जाते सर्वसत्त्वावभासकः सर्वगस्तिष्ठाम्येवाहमिति
निश्चये जाते नाहं सुखदुःखानां गम्य इति विगतज्वरतया चित्तवृत्तिर्लीलयैव तिष्ठते व्यवहारेषु ॥ १४ ॥
14.
Thus the man knowing the knowable soul, knows himself as inaccessible to the feelings of pleasure and pain. Knowing this as certain, he finds the existence of no other thing, apart from what is contained in the container of his soul, which is as a thousandth part of a hair. This being ascertained, he views every thing in himself. With this certainty of knowledge, he comes to know his self as the reflector of all things, and present in all of them. After these ascertainments, he comes to the conclusion that he is not subject to pain or pleasure. Thus freed from anxieties, the mind freely exercises its powers over all customary duties, without being concerned with them.